Bemutatkozik a Magyar Budo magazin

A keleti küzdősportok és harci művészetek hazai szaklapja a Magyar Budo magazin Hivatalosan 1994. nyarán jelent meg a Magyar Budo, a keleti küzdősportok és harcművészetek magyarországi magazinja, de története valójában három évvel korábban, 1991. nyarán kezdődött. Ugyanis Büki Péter (akkor még alezredesi rendfokozatban a Magyar Honvédség központi folyóiratának főszerkesztő-helyetteseként) 1991. tavaszán társadalmi munkában elvállalta egy újonnan induló küzdősport magazin főszerkesztői teendőit. Amiben természetesen közrejátszott, hogy a fia akkor már tíz éve dzsúdózott, többszörös korosztályos magyar bajnoki címet szerzett, s őt is bosszantotta, hogy addig Magyarországon egyetlen ilyen folyóirat sem tudott tartósan "talpon maradni". Ezért úgy döntött, képzett és tapasztalt újságíróként "küzdőtérre lép" az alapvetően judo témájú lap létrehozásáért és életben tartásáért. Így jelentek meg 1991. nyarától az Ippon Magazin első számai. Kezdettől fontosnak tartotta, hogy (miután a többi küzdősportnak és harcművészetnek sem volt fóruma) a karate, aikido, kendo, taekwondo és más hazai stílusok is (ezek számos képviselőjével már katona-újságíróként is kapcsolatba került) helyet kapjanak az általa szerkesztett lapban. Ám egyre inkább rájött, hogy visszaélnek a lelkesedésével, emellett az "amatőr beleszólásokat" is nehezen viselte el. Hároméves eredményes lapkészítés és menedzselés, kellő tapasztalatszerzés után feleségével elhatározták, hogy egy szakági, stílus és anyagi vonatkozású személyes érdekektől is független lapkiadót hoznak létre, mely kifejezi: az általa szerkesztett újság mindenki előtt nyitva áll sportága, szövetsége, klubja népszerűsítésére, hírek, versenyeredmények közzétételére, aki megfelelő felkészültséggel, hivatalosan tevékenykedik a budo sportok és harcművészetek területén. Törekvését gyakorlatilag valamennyi vele kapcsolatban álló szakág, stílus vezetője aktívan támogatta. Így jött létre 1994 tavaszán a Repülő Tatami Könyv- és Lapkiadó Bt., majd néhány hónappal később, augusztus végén megjelent a Magyar Budo magazin első száma. Azt követően évente három lapszám jelent meg, majd amikor 1997. decemberében közös megegyezéssel (és a legmagasabb miniszteri kitüntetéssel) a honvédségtől nyugállományba vonult, megoldhatta, hogy a következő évtől már évente négy lapszámot jelentessen meg. Miközben ősztől tavaszig minden idejét, energiáját lekötötte a magazin, nyáron aktívan folytatta saját sportágát, a vitorlázórepülést, melyet még 14 évesen kezdett el (alig egy év múlva már egyedül repült, később pedig repülőtisztként töltött hétszáz órát Mi-8-assal a levegőben, emellett többször ugrott ejtőernyővel is). Sportrepülő oktatóként tanít (közben számos küzdősportos és harcművész ismerősét is elvitte már egy-egy sétarepülésre) és versenyez. 2000-ben teljesítette a legmagasabb nemzetközi vitorlázórepülő vizsgafok ("F"), a gyémántkoszorús jelvény utolsó feltételét. Vitorlázó repülőgéppel eddig több, mint kétezer egyszáz órát töltött a levegőben. Bár többször felkérték repülő témájú, illetve más újságok szerkesztésére, ezt a Magyar Budo érdekében nem vállalhatta. A magazin népszerűsége, elismertsége mellett terjedelme is folyamatosan növekedett (40 oldalról indult, s jelenleg 56-nál tart, de mára ez is kevés...), s azóta az eseményekhez igazodva gyakorlatilag negyedévenként (március, május, szeptember, december) kerül olvasói kezébe. A lapot kiadó Repülő Tatami Lapkiadó Bt. egyik szervezetnek, szövetségnek sem elkötelezettje. Hiszen, mint említettük, valójában azért jött létre, hogy Magyarországon is legyen egy olyan lap, mely független a különböző küzdősportok, stílusok, harcművészeti iskolák egyéni érdekeitől (és ellentéteitől), s összekötő kapocs legyen köztük, minél több hiteles információt adjon közre az e témák iránt érdeklődőknek. Ezt a közös célt szolgálja a szerkesztőség - társadalmi munkában tevékenykedő - tagjainak összetétele. Alig akad olyan jelentősebb keleti küzdősport szövetség, szervezet, harcművészeti stílus, melynek elnöke, főtitkára vagy tekintélyes képviselője ne szerepelne a rovatvezetők között. Természetesen a rovatok elosztásában, terjedelmükben szerepet kap, hogy az adott szakág, stílus milyen olvasótábort képvisel, s vezetőiknek mennyire fontos a magazin léte, folyamatos megjelenésének segítése. Magyarországi népszerűségüknek, témagazdagságuknak megfelelő helyet foglalnak el a karate-do különböző stílusai: első helyen a WKF, a kyokushin, majd a shotokan, shito-ryu, goju-ryu, wado-ryu, fudokan, ashihara, honto-ryu, yang tang do, shidokan stb.; a nanbudo, az olimpiai (WTF) taekwondo, az ITF taekwon-do; továbbá az aikido, kempo, kendo, kyudo, iaido, wushu, kung-fu (különböző iskolái), sumo, kobudo, tai chi, kick-box, francia-box, thai box, önvédelem, ju-jitsu nihon tai-jitsu, utcai harc stb., s természetesen a hazánkban nagy hagyománnyal rendelkező, s legtekintélyesebb keleti küzdősport, a judo is folyamatosan jelentős oldalszámot kap. Az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságok, magyar bajnokságok, jelentősebb hazai versenyek eredményei mellett megtalálhatók a sportágakkal kapcsolatos fontosabb hírek, beszámolók, elméleti cikkek, esetenként egy-egy klub, illetve kiváló sportember bemutatása. A sportszakmai és keleti filozófiával összefüggő anyagok mellett gyakran készülnek interjúk olyan tekintélyes állami, gazdasági vezetőkkel, közéleti személyekkel, akik rokonszenvükkel sokat segíthetnek a "dojok látogatóinak". Ebbe a sorba illeszkedik az "olvasóink oldala" és a "vendégeink oldala", ahol népszerű énekesek, színészek, más sportágakban kiemelkedő sikereket elért versenyzők nyilatkoznak a keleti küzdősportokról és harcművészetekről. Gyakran jelentkezik a "sport és egészség", valamint az "akciófilmek sztárjai" rovat, s rendszeresen megtalálható a "könyvespolc" is, mely főleg a harcművészetek fejlődését idézi fel. Emellett a rejtvényfejtők szintén rendre megtalálják a "testre szabott" feladatot. A magazin országos terjesztésű (LAPKER - budapesti és vidéki árushelyekkel), kapható az utcai árusoknál, budo sportboltokban, alternatív terjesztőknél és a jelentősebb hazai versenyeken, budo gálákon. A lap baráti köre, előfizetések és a nemzetközi versenyek, edzőtáborok révén pedig már mind az öt földrészre, a világ számtalan országába eljutott a Magyar Budo. A magazin régebbi számai megvásárolhatók a jelentősebb budo sportboltokban, s természetesen a kiadó (egyben szerkesztőség) címén, ahol elő is lehet fizetni, illetve a másutt esetleg már nem kapható régi lapszámokat beszerezni.

Cím: Magyar Budo szerkesztőség 1101 Budapest, X., Hungária krt. 5-7. V. ép. II. lh. II. e.
Telefon/fax: 262-4254
E-mail: magyar.budo@t-online.hu, magyarbudo@itexpert.hu
Honlap: www.magyarbudomagazin.hu, www.magyarbudo.hu

Bemutatjuk a Magyar Budo főszerkesztőjét

A keleti küzdősportok és harcművészetek hívei közül sokan régóta ismerik Büki Péter újságírót, mégis keveset tudnak róla. Ugyanis két és fél évtizede gyakran elmegy a különböző versenyekre, edzésekre, e sportág fontosabb eseményeire, sajtótájékoztatóira. Ilyenkor azonban inkább kérdezett, tájékozódott, önmagáról keveset beszélt... Bár gyerekkorától rokonszenvezett a dzsúdóval (cselgánccsal) a tanulás mellett a vitorlázórepülés kötötte le a szabad idejét. Tizenöt évesen már egyedül repült (jelenleg is aktív vitorlázórepülő oktató, eredményes versenyző, s több, mint 2100 órát töltött motor nélküli gépekkel a levegőben, 2000. júliusa óta pedig a gyémántkoszorús jelvény - a legmagasabb nemzetközi vizsgafok - tulajdonosa . Vadászrepülő, repülőtiszt szeretett volna lenni. Kissé másképp, de elérte célját. A repülőműszaki főiskola elvégzése után hamarosan Mi-8-as helikopteren folytatta a repülést (ezen a típuson 700 órát "gyűjtött össze"), részt vett az 1970-es nagy tiszai árvíz mentési, készültségi feladataiban, rövid idő alatt háromszor is kitüntették, s megszerezte az I. osztályú hajózótiszt minősítést.

31 éve, 1974-ben jelentek meg első írásai, alig egy év alatt három nagy (közte egy nyolc, illetve egy hat fordulós) sajtópályázaton bizonyult a legjobbnak. Így lett 1975 szeptemberében (főhadnagyként) a Néphadsereg hetilap főállású munkatársa. Egy évvel később, már a profi újságírók számára kiírt ("Hazádnak rendületlenül") legnagyobb sajtópályázaton (pályakezdőként) második helyezést ért el a 161 induló közül (az első helyre a zsűri csak országosan jól ismert, "nagy" lapnál dolgozó újságírót jelölhetett, aki kellően fémjelzi a pályázat színvonalát... A következő években még szerzett egy újabb második és egy harmadik helyezést is. Közben mindent megtett, hogy minél képzettebb újságíró legyen. Az újságíró stúdió elvégzése után a MÚOSZ Újságíró Iskolát is jeles eredménnyel fejezte be. Több nagy laphoz hívták dolgozni, de hű maradt a katona-újságírói pályához, a hadsereghez - amely vezetői nem is engedték volna el könnyen. A "Néphadseregnél" a kiképzési rovat (melyben a repülés, a sport és a közelharcra történő felkészítés is szakterületei közé tartozott) rovatvezető-helyettese, majd a belpolitikai és hír rovat vezetője lett. Beosztásának ellátása mellett évekig (1990. októberig, a lap megszűnéséig) a BHSB Nemzetközi Magazin (Baráti Hadseregek Sportbizottsága lapja) magyarországi szerkesztője volt. 1990-ben kinevezték a Magyar Honvédség központi folyóirata, a Honvédségi Szemle főszerkesztő-helyettesévé, majd hamarosan előléptették alezredessé. 1997. december 16-án korengedménnyel, közös megegyezéssel (és a legmagasabb honvédelmi miniszteri kitüntetéssel) nyugállományba vonult, s attól kezdve főfoglalkozásban szerkesztette tovább a Magyar Budo magazint, mely ezt követően sűrűbben és egyre nagyobb terjedelemben jelent meg. Két évtizeden át látta el a MÚOSZ-ban a honvédelmi folyóiratok képviseletét (helyi csoport titkárként), majd alapító tagja volt a Magyar Sportújságírók Szövetségének, melyben először az Etikai Bizottság alelnöke volt, majd a Tagfelvételi Bizottság alelnöke lett (jelenleg is az).

A judo valójában már középiskolás évei alatt közel került hozzá, mivel Sági József, az MJSZ későbbi főtitkára, s jelenlegi szakfelügyelője volt a testnevelő tanára, akihez osztálytársai közül hatan-heten jártak edzésre Tatabányán. Szívesen járt volna ő is dzsúdózni, de a tanulás mellett minden idejét lekötötte a sportrepülés. A szolnoki repülőtiszti főiskolán szintén számos évfolyamtársa dzsúdózott, egyikük hadseregbajnoki arany- és bronzérmet is nyert. Szabad idejében a főiskolán gyakran vett részt velük együtt "alkalmi edzéseken". Mindez nagyban hozzájárult, hogy 1981-ben a fiát elvitte az akkori lakásuktól alig néhány száz méterre lévő BHSE dozsójába. Büki Petiből az évtizedek során ügyes, eredményes sportoló, korosztályos egyéni, majd felnőtt egyéni magyar bajnok (a BHSE színeiben számos alkalommal csapatbajnoki aranyérmes is), sokszoros bajnoki érmes, válogatott kerettag, szakedző, V. danos mester, senior VB- és EB-érmes lett.

Közben (mivel a keleti küzdősportokról kevés hír jelent meg a médiában), igyekezett a különböző lapokban népszerűsíteni a judot. Ezért is vállalta el 1991-ben Ozsvár András javaslatára az Ippon Magazin főszerkesztői feladatkörét - "a lap beindulásáig" társadalmi munkában. Igaz, kezdetben aggódott a lap életképessége miatt, mert egyik kollégája és barátja révén közvetlenül nyomon követhette a Karate Magazin létrejöttét és három szám utáni megszűnésének folyamatát, s azt tapasztalta, hogy egy ilyen lapot nem lehet hosszabb ideig "életben tartani", nyereségesen kiadni. Közben az Ippon Magazin szerkesztése mellett egyre több energiát fordított a lap menedzselésére is, mert tapasztalta, hogy szükség van egy olyan lapra, amelyben a judoról nem csak rövid hírekben, alkalmi írásokban kap tájékoztatást a sportág és a közvélemény. S mivel akkoriban ez volt az egyetlen ilyen témájú lap, igyekezett más küzdősportokat is "behozni" a magazinba. Másrészt nyilvánvaló volt, hogy egyetlen küzdősport sem képes önerőből életben tartani egy ilyen újságot. Miután a keleti küzdősportok és harcművészetek magyarországi szervezetei közül egyre többen szerettek volna nyilvánosságot kapni, 1994. nyarán feleségével létrehozták a Repülő Tatami Lapkiadó Bt.-t azzal a céllal, hogy Magyarországon is legyen egy olyan újság, amely összefogja a különböző küzdősportokat és harcművészeteket, s független a különböző szövetségek, stílusok, befolyásukat növelni szándékozó személyek egyéni érdekeitől és az újságírói etika, valamint a sajtószabadság érvényesítésével segíti ezeknek a kellő szakmai alappal, hivatalos engedéllyel működő szakágaknak a népszerűsítését. Ezt a szándékát sokan támogatták, a Magyarországi Harci Művészetek Össz-szövetsége, majd a Magyar Karate Szövetség és a Magyar Judo Szövetség akkori vezetői, tekintélye szakemberei egyaránt mellé álltak. Bár legtöbben erkölcsi támogatást, cikkeket, információkat adtak, sokan igyekeztek szerény lehetőségeikhez képest részt venni a lap anyagi támogatásából (természetesen, nem teljesen önzetlenül) és terjesztéséből. Így tudta elérni, hogy miközben az Ippon Magazin 1.300 példányig jutott, a Magyar Budo első számát háromezer példányban merte kinyomtatni. 1996 tavaszán egyik nyomdász barátja támogatásának köszönhetően már tíz ezer példányban készült a lap, mely kezdettől fogva országos terjesztésű, Budapesten és vidéken az újságárusoknál is megvásárolható. Ami ugyan ráfizetéses, de nagyban hozzájárul a keleti küzdősportok, így a judo népszerűsítéséhez. Ezt a jelentős veszteséget a saját körben (előfizetők, üzletek, szövetségek, klubok, aktivisták közreműködésével kifizetődőbb) kiépített terjesztési hálózattal, valamint reklámok szervezésével és egyéb harcművészeti kiadványok terjesztésével sikerült ellensúlyoznia. Joggal jegyzi meg időnként mosolyogva: a lapkiadás, az újságírás is egy nagyon kemény küzdősport. Ugyanis ideje és energiája legalább felét az anyagi feltételek előteremtése veszi igénybe, így magára a lap szerkesztésére kevesebb gondot tud fordítani. Nem beszélve arról, hogy miközben az előállítási, működtetési költségek folyamatosan emelkednek a lap árát - a terjesztés érdekében - kezdettől a lehető legalacsonyabb szinten igyekszik tartani (például: miközben 2001-ben 56 oldalra nőtt a lap terjedelme, azóta a magazin nettó ára nem változott). A beérkező információk, cikkek, fotók növekedése újra és újra megkövetelte a terjedelem növelését, a magazin kezdeti 40 nyomdai oldalát hamarosan 44-re, 48-ra, 52-re, majd 56-ra kellett emelni (ma már ez is szűkösnek bizonyul a négyszeri megjelenés ellenére). Ami egyre több időt, energiát és pénzt igényelt.

Főszerkesztő-helyettesi főállása mellett mind nagyobb terhet jelentett a saját újság elkészítése és menedzselése. Ezért 1997 decemberében közös megegyezéssel (35 éves szolgálati viszony elismerésével), mint hivatásos katona, nyugállományba vonult, hogy főállásban foglalkozhasson a Magyar Budo szerkesztésével és életben tartásával (miután a már nem általa szerkesztett Ippon Magazin, majd több újonnan kiadott hasonló témakörű lap "feladta a küzdelmet"). Katona-újságírói tevékenységét a honvédelmi miniszter magas kitüntetéssel ismerte el, melyet a HM-ben rendezett ünnepségen vehetett át. Volt szerkesztőségével, egykori partnereivel pedig ma is baráti a kapcsolata. Fő célja változatlanul a magazin életben tartása, folyamatos megjelenésének biztosítása, a hitelesség, a szakmai színvonal (újságíró szakma által is elismert) jó szinten tartása. Természetesen szeretné nyomdatechnikailag is színesebbé tenni a lapot, anyagilag is honorálni a legjobb írások, fotók szerzőit - akiknek szintén köszönet jár önzetlenül végzett munkájukért, mellyel a közös ügyet szolgálják! Mert ötletei neki is vannak, ő is lát, olvas drága pénzen előállított színes újságokat, de az anyagi feltételei nincsenek meg hozzá. Úgy pedig a kiadója senkitől sem fogad el pénzt, hogy azáltal "bizonyos - a hivatalos előírásoknak megfelelően működő - szövetségeket, személyeket, témákat" a sajtószabadsággal ellenkező módon kirekesszenek, vagy egyéb módon ártsanak a lap tekintélyét adó függetlenségnek, lojalitásnak. Ez is az oka, hogy az egymással nem éppen baráti viszonyban lévő szövetségek, vezetők is egyaránt a lap barátai, támogatói közé tartoznak, s elfogadják a közvetítői, összefogó szerepét. A magazin támogatói a Magyar Budot rendszeresen eljuttatják a világ különböző tájain élő mestereiknek, sportbarátaiknak, s szerkesztőség is nagy figyelmet fordít nemzetközi kapcsolatai szélesítésére. Így szerényebb nyomdatechnikai kivitele ellenére (ami főleg pénz kérdése) külföldön is komoly elismertsége van a lapnak. Nagy dolognak tartják, hogy ennyi időn keresztül életben tudott maradni, s ilyen sok információt közvetít. Mert a külföldi budo magazinokra is jellemző, hogy olykor üstökösként feltűnnek, majd kihunynak. - Részemről, amíg nem a nyugdíjamból kell a Magyar Budo magazin kiadásával járó költségeket fedezni, ami természetesen képtelenség lenne - jegyezte meg beszélgetésünk végén Büki Péter főszerkesztő -, küzdeni fogok a lap fennmaradásáért. Igaz, azért olykor felvetődik bennem is a kérdés: vajon érdemes-e? Mert időnként azt tapasztalom, hogy akikért vállalom ezt az erőfeszítést, nem mindig tartják fontosnak. Miközben különböző lapoktól újabb és újabb felkéréseket, ajánlatokat kapok, hogy riportokat, elbeszéléseket írjak, vállaljak szerkesztői munkát. Emellett már az is időszerű, hogy elkezdjem a régóta tervezett könyveim (regények, elbeszélések) megírását... Mi viszont reméljük, továbbra is rendszeresen meg fog jelenni a Magyar Budo, és kívánjuk, hogy főszerkesztőjének se kelljen lemondani egyéb újságírói terveiről és a sportrepülés (ahol 2000-ben már a legmagasabb nemzetközi vizsgafokot jelentő a gyémántkoszorús jelvény, az F-vizsga feltételeit is teljesítette) folytatásáról. A lap jövője szempontjából biztató, hogy olyan támogatói is vannak, akik "vészhelyzetben" anyagilag is hajlandók plusz támogatást adni, s olyan fiatalok tanulják tőle az újságírás, lapkiadás szakmai fogásait, akik a főszerkesztő "tartós távolléte" esetén is képesek biztosítani a Magyar Budo folyamatos megjelenését.

A lap fenntartója a Repülő Tatami Lapkiadó Bt.

Minden jog fenntartva

E-mail: magyar.budo@t-online.hu, magyarbudo@itexpert.hu Telefon: (1)262-4254